:::::: Powered by: www.webtar.hu ::::::

<br> Észrevételeket a következő e-mail címre küldhettek: <br> <a href="mailto:laber@index.hu">laber@index.hu</a> <br> <A HREF="#hasznos">ugrás a hasznos tudnivalókra</A> <br> <a href="http://www.thaifold.ingyenweb.hu/fotok">Itt találod a fotó gyűjteményt</a>. <br> <P ALIGN=center><B>Úti napló</B> <BR> <P><B>1. nap 2007. február 28. szerda</B> <P>A gépünk este 23.35-kor indult. Ferihegy 2/A terminál meglepően csendes volt, a becsekkolással is pillanatok alatt végzünk. Vajon kik töltik akkor majd meg a Boeing 767-es Bangkoki járatát? Nemsokára kiderült: a tranzit utasok. Bár a gép teltházas, alig 20 magyar van a fedélzeten, a többiek kelet és nyugat európaiak vegyesen, köztük számos család kisgyerekkel. Az éjféli indulás előnye, hogy könnyű volt végigaludni a repülési idő nagy részét, és így az időzóna átállás is könnyebben ment. A két fedélzeti film úgyis unalmas volt. <BR> <P><B>2. nap 2007. március 1. csütörtök</B> <P>Mintegy 9,5 órás repülés után helyi idő szerint 15.30 körül szálltunk le Bangkokban. Az új repülőteret, ami a várostól keletre helyezkedik el 2006 szeptemberében adták át, ez meg is látszott rajta. A futurisztikus építményt a thai király személyesen nevezte el Suvarnabhumi-nak (Aranymező). Állítólag csak a frankfurti reptér nagyobb nála a világon. Már a csápban párás, füllesztő meleg fogadott, pár napig eltartott, míg a szervezet hozzászokott a klímához. Mivel transzfert sehol nem kértünk a hihetetlenül magas árak miatt, így azt magunk intéztük mindenhol. Általában feléből, harmadából megúsztuk. A reptérről a hotelbe számtalan megoldás közül választhatunk a limuzintól a taxin, a mikrobuszon és a gyorsbuszon át a helyi buszjáratig, ez utóbbi a Skytrain végállomásáig meg. Láttuk épülni a Skytrain-t (pilléreken álló modern magasvasút) a reptér felé, még pár év és odaér. Mi végül gyorsbusszal 300 B-ért jutottunk a hotelig. Állítólag a taxi sem volt sokkal több, csak külön kell szólni, hogy az autópályán menjen (+ 30 B), úgy gyorsabb. Az Indra Regent a kereskedelmi központban, közvetlenül a Bankok legmagasabb épülete a Bayoke torony mellett van. A telepített magyar idegenvezető ajánlott egy spéci fakultatív programot (ami nincs benne a katalógusokban). 1 8-kor indultunk a 40 $-os „túrára”: a Bayoke torony 77. emeletén kezdtünk egy thai büfé vacsorával (ami egyébként 400 B/fő, míg a toronyba a belépő 150 B/fő). A torony 84. emeleti forgó kilátótornyából igazán fenséges látvány a kivilágított város. Utána a CentalWorld (ez egy a számtalan megaplázából, ami eredetileg Word Trade Center névre hallgatott, amit érhető okokból megváltoztattak) tövében lévő „sokarcú Siva szentélyt” néztük meg. Munka után ide jöttek a hívők hálát adni. A hálát virággal és füstölővel rótták le, de az isten jobban szerette az elefántokat (kapható 10 -200 cm-es méretben, fából) és a táncot. Ezt is a helyszínen lehet „megvenni”, népviseletbe öltözött táncos lányok lejtettek az ütőhangszerek ritmusára. Különleges és anakronisztikus látvány volt a modern bevásárlóközpontok és a Skytrain tövében. Ezután egy eldugott, kis utcában lévő, csak túravezetők által ismert „pussy bárba” ment a csoport. A speciális thai intézmény nonstop futó 50 perces műsorában azt mutattatta be tucatnyi meztelen lány, hogy mi mindenre lehet (még) használni a női nemi szervet. Itt szigorúan tilos volt a fotózás, videózás. Csak a legérdekesebb attrakciókat írom le, a többit a fantáziára bízom: 10 méter selyemzsinór, 6 méter biciklilánc, pingpong labdák, kóla felszippantás, üveges kóla kinyitása, zsilettpengék zsinórra fűzve, gyertya elfújása, lufi vadászat, portrérajzolás, és természetesen élő szex. Meglepő módon a műsor nem volt gusztustalan, visszataszító (mellesleg elég sötét volt a színpadon), sokkal inkább egy egzotikus cirkuszi attrakcióhoz hasonlított, így a társaságban nagy arányban lévő hölgyek is értékelték a show-t. Ilyen show-ra egyénileg aznapi utolsó állomásunkon, a hírhedt Patpong road-on is hozzá lehet jutni. Az út mentén kétoldalt vagy 50 műintézménybe hívogattak a felhajtóemberek, barátságos áron 200-400 B-ért, ami egy italt is tartalmaz. Az út közepén pedig az éjszakáig nyitva tartó bazársoron árulták az 1000 Ft-os arany Rolexeket. <img src="Bayoke torony.jpg"> <img src="Bérhálatáncolók.jpg"> <img src="fotok/Skytrain.jpg"> <img src="Űrkikötő.jpg"> <BR> <P><B>3. nap 2007. március 2. péntek</B> <P>Egyéni városnézésre indultunk. Általában nem szeretünk csoporttal menni, bár így sok érdekes történetről maradunk le, de sokkal olcsóbb és gyorsabb az idegenvezetős városnézéseknél. Reggel taxival a királyi palotához mentünk, a viteldíj mindössze 80 B volt (35 B alapdíjról indult).A taxi hihetetlenül olcsó ebben az országban, igaz az üzemanyag sem kerül többe 26 B-nál. A Királyi Palota és a benne levő Wat Kaew (A smaragd Budha temploma) az első számú turista célpont Bangkokban. Ennek megfelelően helyi viszonyok közt viszonylag drága, 250 B-os a belépődíj, és ez az egyetlen hely ahol tényleg komolyan veszik a hosszú nadrágot valamint a fedett vállakat, de a cipő már mindegy, csak legyen. Ha valaki ezt végképp nem tudta (sokan voltak így), akkor sokszor hordott ruhát bérelhetett a bejárat mellett. A palotát leírni képtelenség, legyen elég annyi, hogy a helyi korabeli építészt remeke. A Wat Kaew-ben, ahol a smaragd Budha található sajnos fényképezni, videózni tilos, de remek képeslapok kaphatók kint. Természetesen. mint minden wat-ban, a cipőt itt is le kell venni belépés előtt. A smaragd Budha nem nagy, talán egy méter sincs, de az mind zöld féldrágakőből van! A király személyesen öltözteti át az évszaknak megfelelő „arany ruházat”-ba, évente háromszor (száraz, meleg, esős évszakok). A Wat Kaew nem múzeum, vagy turistaszenzáció, hanem a Thaiok egyik legszentebb temploma, így bent sokan adtak hálát a Budhának, eszerint illik viselkedni nekünk is A Palota után az egyik portás ajánlására tuktuk-ba ültünk (soha nem bízz meg vakon egy thaiban – ezt többször tapasztaltuk), aki mindössze 30 B-ért elvitt az Aranyhegyhez, ahol Budha földi maradványait őrzik. Itt gyakorlatilag nem volt turista, de megérte a különleges látvány (a hely kiváló kilátópont is egyben) és a szélharagok miatt. Sajnos, mint kiderült az olcsó fuvarnak ára van: tuktuk-unk vásárolni vitt bennünket, 2 ékszerboltba és egy ruhaszalonba. Ezektől a boltoktól kapja ugyanis az ingyenes benzinutalványt. Ezért ha sietünk, mindenképp mondjuk meg a tutktukosnak, hogy „no shopping”, igaz akkor a tarifa 100-150 B-nál indul. Mi nem siettünk, és bár nem vásároltunk, megtudtuk, hogy igen olcsón lehet féldrágaköveket venni vagy öltönyt csináltatni, és ezek nem is a legolcsóbb helyek voltak. Kis kitérő után visszaértünk a Palotához és a mellett gyalogtávolságra lévő a Wat Po-t látogattuk meg (belépő 200 B), ez a hatalmas fekvő arany Budha temploma. Valóban lenyűgöző volt a mérete, több mint 30 méter. A hálaadást itt a soha nem szűnő fémpénzcsörgés jelezte, amint a Budha teljes hosszában felállított mintegy száz fémedénybe szórtak egyenként a hívők. Eztán a kikötő felé vettük utunkat ahol a Chao Phraya-n, Bangkok folyójára és csatornáira szerveztek „longtail boat” túrákat. A longtail boat egy olyan motoros csónak (8-30 személyesig, aminek a jellemzően autóból kiszuperát motorja egy a hajó végén egy forgóállványról hajtja meg a 2-3 méter hosszú rúd végén lévő hajócsavart. Meglepően gyors, nagyon zajos, és legkevésbé sem stabil, de igazán nagy élmény (később máshol kipróbáltuk). A felhajtóemberek már a palota kijáratától kísértek bennünket. Az ár 1200B/fő-ről indul, de hamar kiderült, hogy a végár 1500 B/hajó. Egy nagyobb csapatnak megéri, de mi kettesben inkább kihagytuk (mérges is lett a thai „üzletember”, ami itt állítólag nem szokás). A kikötő előtt lévő piacon viszont olcsón lehetett enni, szinte bármit, akár még sült bogarat is. Végül kissé odébb nagy nehezen megtaláltuk a Wat Arunhoz vezető komp kikötőjét, ami 3 B-ért vitt át a túlparti Hajnal Templomához. A 20 B-os belépő messze megérte a látvány. A kompkikötőből az Express Boat-tal hajóztunk tovább (ez főleg helybéliekkel teli helyi BKV vízibusz), először a belvárosi tarifazóna (13 B/út/zóna) északi végéig, az egypillérű hídjig, majd vissza déli állomásáig a chinatown-ig, Ezután egy hosszú séta következett az Arany Budha templomáig, a Wat Trimir-ig. Itt már egyáltalán nem volt turista, csak szerzetesek jellegzetes narancssárga tunikaszerű ruhájukban. A késő délutáni csúcsforgalomban alig sikerült üres taxit fognunk vissza a hotelbe. Este a hotel környéki bazársoron sétáltunk végig, az út mentén számtalan mozgóbüfé árult finomságokat. Még épp időben értünk vissza a hotel melletti utazási irodához (korán zárnak), hogy egy másnapi Bangkok környéki túrára befizessünk. <img src="A smaragd budha.jpg"> <img src="Aranyhegyi kilátó.jpg"> <img src="Az Arany Budha.jpg"> <img src="Fekvő budha.jpg"> <img src="Királyi palota.jpg"> <img src="Longtail boat a Chao Prayán.jpg"> <img src="tuktuk (no shopping).jpg"> <img src="Wat Arun.jpg"> <BR> <P><B>4. nap 2007 március 3. szombat</B> <P>A túra korán indult. Reggelinél találkoztunk a magyar csapattal, akik az úszó piachoz, majd utána a Kwai folyóhoz vették az útirányt. Utóbbi bennünket nem érdekelt (mint később kiderült, jogosan), ezért nem csatlakoztunk hozzájuk, de 1100 B-ért egy igen színes programot sikerült választanunk (mint később kiderült a legjobb választás volt). Sajnos minden nem fért bele, így a másik irányban levő, ősi Siám fővárosának pazar romjait, Ayatuttát ki kellett hagyni. Talán majd máskor, a Kambodzsai Ankorral együtt… Mikrobuszunk első állomása az út mentén egy kókuszültetvény volt, ahol a kókuszfeldolgozás részleteibe is beavattak. Nekem tetszett. Úgy tűnt, itt minden délnyugatra tartó túra megállt, tucatnyi busz és mikrobusz ontotta magából utasait. Út közben találkoztunk a nyomor jeleivel is, a mocsaras vidéken, kis hidakon áthaladó autópálya mellett és alatt rengeteg bódélakást alakítottak ki. Fő célállomásunkra a híres úszó piacra végülis 9-kor érkeztünk, épp a legjobbkor, hogy elcsípjük a 11-ig tartó forgatagot. Szerintem az úszó piacon már csak a turisták tartják el, szinte minden „vevő” nyakában ott lógott a fényképezőgép. Állítólag több úszópiacszerűség is van (pl a Chao Phraya csatornáin Bangkokba), de a Damnoensaduak az igazi. A csatornarendszerre épült települést és piacát longtail boat-on közelítettük meg, de mint később kiderült ez csak turista szemfényvesztés (azért így is jó volt), mert a piac mögött ott várt a mikrobuszunk. A piac központjában át lehet szállni evezős dzsunkákra 150B/fős áron, szerintem érdemes, jobban el lehet vegyülni a sokadalomban. A hangulatról csak a képek és a video tudnak hűen beszámolni, de képzeljük el a régi Lehel piacot vízen. Hangulatos és különleges. A piac után egy kézműves manufaktúrába vittek, ahol természetesen vásárolni is lehetett. Ez a program soha nem marad ki a szervezett túrákból egyetlen országban sem. Ám az itt készült mesteri kézi fafaragások (Ára: 2 millió Ft) még egy múzeumban is megállták volna a helyüket. Az extraként kínált 200 B-os 20 perces cobra show-t kihagytuk, de a Samram Elefant Ground & Zoo pazar elefántshowja benne volt az ebéd utáni programunkban. Nagyon megszerettem az elefántokat, békések, mint egy tehén, hűségesek, mint egy kutya és még atrakciókra is szívesen vállalkoznak. Show után show, krokodil show. Biztos van valami trükkje annak, hogy az animátor naponta négyszer berakja a fejét a krokodil szájába, én mégsem próbálnám meg. A kijáratnál még épp sikerült meghúznunk a tigris farkát: fotó és video (saját géppel is) 100 B-ért. Később rájöttünk, hogy ez az mutatvány Thaiföldön szinte minden állatkertben és turista attrakciónál megtalálható 30-300 B közötti áron, 3 méretben (mármint 3 tigris méretben: bébi, kölyök és felnőtt). Rohannunk kellet a Rose Garden thai népi bemutatójára. Sokkal, de sokkal jobb volt, mint amit a német turistáknak kell a magyaros estéken megnézniük itthon. Volt rizsünnepi és arató tánc és harcművészeti bemutató. Nekem nagyon bejött. A túra végén Bangkokba érve nem maradhatott el az újabb a bevásárlás, a túraszervezők egy hatalmas ékszerbolt parkolójába helyezték el a transzfer állomásukat. Itt már nehéz volt menekülni, mert minden pár külön kísérőt kapott, aki a sarkában volt a kijáratig. Még szerencse, hogy a thaiok nem annyira rámenősek. Estére a gyors utcai vacsora után még gyorsabb csomagolás, és a pattaya-i transzfer befizetése maradt a sarki irodában. <BR> <P><B>5. nap 2007 március 4. vasárnap</B> <P>Reggeli után még volt egy kis időnk a transzfer érkezéséig, így tuktukkal (no shopping – 100 B) a közeli Lumpini parkba mentünk (a tuktuk neve egyébként a (kettős)duda hangjából jön). Bangkoknak egyébként a város méretéhez méltán számos közparkja van, ez az egyik legnagyobb. A toronyépületekkel körülvett szökőkutakban és tavakban gazdag park mintha maga a New Yorki Central Park lett volna. Bár már elmúlt a kora reggel, még így is sokan thaicsíztek (árnyék küzdősport) a zöld gyepen. Dél előtt jött értünk az előző nap foglalt mikrobusz (550 B/fő) a hotelhez. Sajnos egy csomó helyen megáltunk, így délután 3 óra is elmúlt mire oda értünk a 150 km-re levő Pattayára. Taxival ugyanez 2000 B lett volna, bár a reptérről állítólag sokkal olcsóbban (1000 B alatt) lehet taxit kapni Pattayára. Egy tavaly megnyílt hotelben (Mercure) volt a szállásunk a 2. utcától kissé kijjebb, de elég közel a déli Walking Streethez, a hírhedt sétáló utcához. A 4 *-os hotel nagyon korrekt volt, 5 percenkét ingyenes saját taxi vitt le a 2. utcai bazársorhoz. Előnye, hogy kissé távolabb volt a nyüzsgéstől, így csendesebb. Viszont a légkondi olyan hangos volt, hogy csak azt lekapcsolva lehetett aludni, úgy meg nagyon meleg volt. Ennek ellenére nagyon megszerettük az itt tartózkodás alatt a helyet. Megérkezés után lementünk a partra nézelődni. A sarkon levő 7/11-ben beszereztük az innivalót, és kiültünk a partra. Ezek a boltok olyanok mint egy kisközért. Az árak kedvezőek (kis dobozos üdítő 14 B, sör 25 B, cornetto 20 B), és ha másét nem, hát a légkondiért néha érdemes volt betérni. Pattayán 50 méterenként volt 7-11 vagy Family Markt, a két leggyakoribb boltlánc. A parton késői ebédünk házhoz jött, egy nénike árult frissen sült rákocskákat. Később megtapasztaltuk, hogy gyakorlatilag mindeféle árus kínálta a portékáit a napfürdőzők kényelmére a beach-en. Számomra a legmeglepőbb a mobil faszenes grillel közlekedő ételárus volt, aki a lábadnál sütötte frissen a finomságokat. Sör és üdítő a napernyőárusok hűtőládáiból a bolti ár duplájáéért (még mindig nem drága) szolgálta a lustábbakat. Este a Pattay déli részén található híres-hírhedt Walking Street felé vettük az irány. Az utcának ezt a részét estére elzárják a forgalom elől. Az utca eleje még viszonylag szolíd, utazási irodák, éttermek, masszázs szalonok foglalják el az egységméretű kereskedelmi egységeket a földszinten, de később már szinte csak emeletes sörbárokból és gogo bárokból áll a kínálat. Az utcán a bárok közt nagy a verseny, felhajtó emberek tucatjai invitálnak a pussy showkra, ami a bangkokinál is extérmebb lehet nem próbáltuk ki, de a nevek beszédesek (hal, kígyó, béka és patkány???). Az utcán lányok és transzvesztiták kelletik magukat, illetve reklámozzák a bárjukat, de az igazi kemény mag a merőleges mellékutcákban található. Itt a beszédes nevű Boyztown is. Mindezek ellenére a közbiztonsággal nincs gond, legalábbis az átlagos turisták számára (a legtöbb bűncselekmény és gyilkosság homoszexszuális üzleti érdekekhez és szerelemféltéshez kapcsolható a statisztikák szerint). A sörbárokban lányok árulják szolgáltatásukat egy estétől (1000 B + a bár jutaléka és az ital) több hetes időtartamra. Utóbbi esetben már szinte fizetni sem kell, csak teljes ellátást biztosítani, és ilyenkor állítólag már a mosás, vasalás is a csomagban van. A hosszútávú „lizing” itt jól mőködhet, mert egész Pattayán minden másodig turista magányos idősödő férfi volt, thai barátnővel. Ott voltak a szállodában a reggelinél, a hajókiránduláson, a parton, a turistalátványosságoknál, a túrákon, mindenhol. Ami első este kuriózumnak tűnt, az a második harmadik napon már-már zavaró volt, de hosszabb idő után biztos észre sem vettük volna. Ezeknek a férfiak átlagéletkora meghaladta a 60-at, de láttuk 90 évest is, akinek 2 thai lány tolta a tolókocsiját. Ezen az estén a sétáló utcán egészen a kikötőig sétáltunk, hogy megnézzük a hajók árait és indulását. <BR> <P><B>6. nap 2007 március 5. hétfő</B> <P>Gyors reggeli után sietnünk kellett a kikötőbe, az útirány Ko (sziget) Lan, a Pattayához legközelebbi sziget. Pattaya strandja nem különösebben szép. Keskeny, dagálykor épp elfér 3 sor napozószék, zsúfolt, egy igazi „napernyő-erdő”. Így a legtöbb turista, ha teheti elmegy „szigetelni”. A hajó Lan-ra, ami a legközelebbi sziget, 25 perc alatt visz át, oda-vissza 150 B-ért, 4 délelőtti időpontban. Van olcsóbb komp is, (20 B egy irány), de Ko Lan fő kikötőjébe érkezik, és onnan még taxizni kell valamelyik strandig. A kiránduló hajó viszont egyből egy szép öbölbe vitt, ahol a sekély vízben átszálltunk egy longtail boatra, az vitt a partra. A módosabbak motorcsónakkal is átjöhetnek Pattayáról 1500-2000 B-ért, igy akár több, másik, esetleg csendesebb öblöt lehet felfedezni. A parton a napágyak 50 B/fő, érdemes a korábbi hajóval jönni a jobb helyekért, van több büfé és mindenféle vízi sportok is az európai árak feléért. A legkülönlegesebb a kifejezetten turistáknak kitalált sétabúvárkodás(?!). Egy nehézbúvár sisakhoz hasonló búvárharanggal a fejünkön sétálhatunk a 2-3 méteres vízben a tenger fenekén. A sziget több időt is megért volna, de nekünk csak ennyi jutott, 3-ig ejtőzthettünk a parton, aztán jött értünk a csónakunk, ami a hajóra vitt. 4 is elmúlt, mire kicsit leégve (első strandolásunk fél év óta), a szállásunkra értünk. Este beültünk egy hangulatos, kockás abroszos étterembe, ami tele volt helyiekkel és thai barátnősökkel. Többféle ételt, tengeri herkentyűket rendeltünk, és végül annyit hoztak ki, hogy alig fért belénk, mindössze 450 B-ért. Itt ettük a legfinomabb rizses rákot, és kipróbáltam a híres tom yam leves. Ez egy csípősnek mondott halleves nagy garnéla rákokkal. Csak 4 kanállal tudtam enni belőle, mert ilyen erőset még életemben nem ettem, Mintha egy üveg Erős Pistát felöntöttek volna forró vízzel. A rákok azért finomak voltak. Vacsora után ismét a walking streeten korzóztunk egy keveset, de most kisebb volt az élet mint vasárnap, így inkább a környékbeli kirándulási kínálatot térképeztük fel az utazási irodáknál. A választék a teljesség igénye nélkül: Millió éves park (témapark krokodilokkal és más állatokkal), Tigris állatkert (a legtöbb tigris és még sok más állat), Ko Samet (a legszebb sziget a közelben, 2 óra busz+hajó), Botanikus kert (állatokkal), Sárga tengeralattjáró (1800 B!), Tiffany vagy Alcazar show (transzvesztita show 500 B). Volt pár búvártúra is (2000 B), de Pattaya környéke nem egy búvárparadicsom. <BR> <P><B>7. nap 2007 március 6. kedd</B> <P>Mivel a pattayai beach nem túl szép és előző nap kicsit le is égtünk, ezért inkább a hotel medencéje mellett múlattuk az időt. Jól esett a semmit tevés ennyi látnivaló és élmény után. Állítólag a pár kilométerre lévő Jomtien beach egész normális, és terveztük is, hogy átmegyünk, de valahogy kimaradt. Végül is eddig a Thaiföldi nyaralásunk alatt szinte csak mentük és mentünk, pihenni is kell valamikor. Délután ismét megjött a felfedezhetnékünk, fogtunk egy iránytaxit (xy) és a „Truth of Sanctuary”-hoz vitettük magunkat. Ez Pattaya északi részén volt, kiderült jóval messzebb, mint gondoltuk. A mesterségesen épített szemet gyönyörködtető templomszerű alkotást, ami az ősi thai építészetnek próbált emléket állítani, csak messziről tudtuk megnézni, mert kissé sokalltuk a fejenkénti 500B- belépőt. Valójában az egész egy drága turista mutatványnak nézett csak ki (délelőtt delfin show-val, hogy a drága belépőért többet adjanak), így könnyen lemondtunk róla. Gyalog indultunk a térképen közelinek tűnő MiniSiámhoz. Hát nem volt közel, majd egy órát sétáltunk helyiek lakta, abszolút nem turista övezetben, gyakran kérve útmutatást a helybéliektől. Többen ajánlották a motoros taxit (egy utas/motor), kár, hogy nem hallgatunk rájuk, így éppen sötétedés előtt értünk MiniSiámhoz. Ebben a témaparkban 200 B-ért néhány európai, és amerikai híres épület, építmény mellett (pl Eiffel torony, Colosseum, Szabadság szobor) Thaiföld látnivalóit lehetett látni ember nagyságban. Számos bangkoki wat köszönt vissza ismerősen. Ha nincs jobb dolga az embernek, érdekes látnivaló. Iránytaxival indultunk vissza a szállodánkba és csak most fedeztük fel, mekkora nagy város is Pattaya. Bár utcaszerkezete egyszerű négyzethálós (mint a mesterségesen épített halászfaluból lett üdülővárosoknál általában), a távolságok hatalmasak, és a hotelünkben kapott térkép nélkül alaposan eltévedtünk volna. Este kipróbáltuk a thai masszázst. Eljött az idő egy kis hazai kapcsolatra, ez nem okozott gondot, minden sarkon volt Internetbár. Bár Bangkokban olcsóbb volt, (max 30 B/óra), az itteni 40-60 B-os ár is barátságosnak mondható. Hamar végezve a netezéssel sétára indultam a partra. Magányos férfiként a pattayai éjszakában azonnal célcsoporttá váltam, így hamar kaptam ajánlatot néhány szadabúszótól szinte mindenre: lányokra, fiúkra, fűre, mindenre. Mindet kihagytam (na most az egyszer). A masszázs után utazási irodát kerestünk, ahol befizettük a kiválasztott túrát másnapra. Az Elefant Village mellett döntöttünk, a kombi programmal (1500 B/fő, ez azért nem mondható olcsónak). Utólag jó döntésnek bizonyult. <BR> <P><B>8. nap 2007 március 7. szerda (szülinap)</B> <P>Nem túl korán jött értünk a mikrobusz, hogy az Elefant Village-be vigyen sokadmagunkkal. Ez a térség legnagyobb elefánt farmja, bár nagyságrendekkel marad el a híres északi…-tól. Ez nem állatkert, vagy témapart, mint a bejáratnál levő tábla is tudatta, hanem sokkal inkább vadas park vagy rezervátum, ahol 36 elefánt él. A szám elsőre kevésnek tűnhet, de tudni kell, hogy az elefánttartás nagyon drága, (naponta 200 kg-t eszik) és 100 év alatt 100.000-ről 4000-re csökkent az elefántok száma Thaiföldön. Az elefántokra, mint munkaeszköz a motorizáció miatt már nem volt szükség, és nem is gazdaságosak, így rezervátumokba és parkokba kényszerültek. Rögtön trekinggel kezdtünk, azaz elefántogolással. A beszállás a kosárba egy bambuszemelvényről történt, kísérőnk az elefánt nyakában ülve irányította az állatot. Konvojban ballagtunk jópár kilométert úton, ösvényen, erdőben, napon és a vízben gázolva. Az elefánt azért lassú, mert óvatosan jár, ugyanis ha elesik, nehéz felkelnie, a vízből pedig periszkópszerűen felnyújtott ormányán vesz levegőt. Az egyórás túra után egy kis mesterségesen öntözött mini dzsungelben folytattuk utunkat. Útközben nem csak a növényekkel és a selyemkészítéssel ismerkedtünk, de elkísért pár gibbon is. Mókás állatok, hihetetlen hosszú végtagokkal és akrobatikus képességekkel, és szívesen játszottak az emberekkel. Ebéd előtt még egy kis thai tutajozás és ökrösszekér fogatozás fért a programba. Ebéd közben pedig thai harcművészeti bemutatót tartottak, a közönség bevonásával. Bár ezek a programok, máshol, témaparkokban, állatkertekben is hasonlóak, itt tényleg az elefántok megmentése érdekében keresték a turisták kegyeit. Nekem nagyon kerek volt az egész, csak az elefántogolós fotót (300B) és a túravideót (800 B) hagytuk ki, de az elefántokat megetettük egy kis banánnal (100 B). Közben néhány magyarral is összefutottunk, akikkel jól esett beszélgetni, 6 nap után. Délután még maradt idő egy kis beachelésre az akkor már csendesebb Pattaya beachen. Este pedig a sétáló utca egyik mellékutcájában találtunk egy olcsó és tuti hal és ráksütő helyet. Ekkora rákot, ilyen finomat és ilyen olcsón még nem ettem (85 B/kg). Hazafelé még megrendeltük a másnapi taxit a reptérre (800 B + 60 B autópályadíj). Este kis ünneplés (születésnapom volt – tulajdonképpen épp ez volt utazásunk oka) után a csomagolásra már nem maradt energiánk, az reggelre maradt. <BR> <P><B>9. nap 2007 március 8. csütörtök</B> <P>A maszek taxi pontos volt, hiába volt szó utcán vett szolgáltatásról. A maszek egy öreg Merci, mindenféle jelzés nélkül, de gyors és olcsó, olcsóbb, mint a mikrobusz odafelé. Korán értünk a reptérre, így a beszálló kapu melletti utazási irodában hagytuk, hogy az ügynök összeállítson egy komplett programot. Bár nem állt szándékunkban megvenni, legalább még jobban képbe kerültünk. Egyébként még drága sem volt, de nem akartuk magunkat elkötelezni. A fél óránkét induló, halacskákkal és búvárokkal megfestett Airbus-on kaptunk ebédet és 1 körül szálltunk le Phuketen. Repülés közben gyönyörködtünk az alattunk elterülő Siámi öböl szigetvilágban. Érkezés után összegyűjtöttük az ingyenes térképeket (később roppant hasznosnak bizonyult) és transzfer után néztünk. A lehetőségek a minibusszal kezdődtek (150B/fő), a taxin (600 B), és a taxaméteres taxin (320+100B reptéri díj) keresztül a limuzinig (800 B) tartottak. Mi a taxamétereset választottuk, amiből később a reptéren kívül egy darabot sem láttunk a nyaralóhelyeken. Első benyomásra Phuket nagyon szép, nagyon zöld sziget, kellemes, enyhén trópusi klímával és atmoszférával. Mérete hosszában megvan 100 km, keresztbe kb. 25, és meglehetősen dimbes-dombos, kisebb hegyekkel tarkított. A szárazfölddel északról, ahol a reptér is van, híd köti össze. A legtöbb homokos öböl a dél-nyugati parton van, háromnegyed órára a reptértől, tulajdonképpen az Amadán tenger partján. A hotelünk Phuket legélénkebb partszakaszán a Patong Beachen legdélibb csücskében helyezkedett el. A hotel épülete igen szép volt, a cunami után újjáépített, öbölre néző, de sajnos a teltház miatt csak tetőtéri szoba jutott (sötét és balkon nélküli) ezért másnapra cserét kértünk, amit nagyon profin és gond nélkül oldottak meg. Délután sétálgattunk a Patong Beach-i strandon, a lágy Amadán tenger simogatta a bokánkat a puha homokban. Ez volt a fiatalabb generációk partszakasza, sok és olcsó vízi sporttal (pl. jetski 150 B, katamarán 800B), jelentősebb éjszakai élettel és forgataggal. De Phuket (már) nem a szexturizmus fellegvára, szinte nem is találkoztunk a nyomaival. A cunami nyomai is teljesen eltűntek, csak az evakuációs menekülő útvonalak táblái emlékeztettek arra, amire akkor még nem készültek. Mint Thaiföldön mindenhol, itt is rengetek a bazár, de az éttermek itt már elegánsabbak, a vastagabb pénztárcájú turistákra szakosodva. A helyi közlekedés gerincét itt is iránytaxi adják (mini, platós daihatsuk), rengeteg a jelzés nélküli maszek taxi, de az igazi közlekedési eszköz a motor. Nem mintha Bangkokban vagy Pattayán nem lett volna belőlük sok, de itt rengeteg volt, és még többen béreltek is. Este besétáltunk a központba, megkeresni a magyar búvárirodát, a CrocoDive-ot. Pont szemben volt a Gulyás csárdával, nem messze a Mekitől. Be is fizettük az előleget 2 nappal későbbre egy búvár túrára, majd az utcában ettünk egy kis thai-t. Sajnos az olcsóbb éttermek a mellékutcákban tele voltak, főleg vacsora időben, és elég kevés kedvező árú hangulatos helyet, oda pedig várni kellett volna. Pattayán olcsóbban és változatosabban lehetett megoldani az étkezést. Bezzeg Patong Beachen még boltot (7-11) is csak 2-t találtunk, szerencsére az egyik épp a hotelünk mellett. <BR> <P><B>10. nap 2007 március 9. péntek</B> <P>Reggel motort béreltünk, bár inkább előző este kellett volna, amikor olcsóbb és nagyobb választék is. Azért így is sikerült 200 B-ért egy pár éves, 125 ccm-s kétszemélyes motorhoz jutnunk (útlevelet letétbe kellett hagyni). A 125-ös egyébként 2 emberrel éppen hogy elég volt a magasabb dombokon, de azért előfordult, hogy majdnem visszagurultunk! A tankolás az érdekes. A parton és a part menti utakon csak „egyéni vállalkozók” árulnak átlátszó üvegedényekből üzemanyagot, majd dupla áron. Hiába, a szükség nagy úr. Mivel üresen kaptam meg a motort, így mi is rákényszerültünk, hogy 40 B-ért tankoljunk (nem nagy különbség 1 liternél). Igazi benzinkút (26B/liter) csak Phuket városa felé, illetve a városban és az országutak mentén van, ott tankoltak is rengetegen a motorosok közül, nem csoda. Délelőtt északra, a Kamala Beach felé indultunk. A parti úton motorozni hegynek fel, hegynek le, nemcsak izgalmasnak bizonyult, de csodás panorámával ajándékozott meg bennünket. A kamalai partszakaszon csak pár órát terveztünk ezért a 160 B-os napozóágy árat kissé meglepően magasnak tartottuk, de hamar rá kellett ébrednünk, hogy más partokon ez még több, 200 B. Mi még emlékeztünk a pattayai 60 B-osra, igaz sem a part, sem a napozószék minősége nem volt összemérhető. Ezen a szakaszon jóval csendesebb az élet, pár utcából áll, néhány bolt és étterem, egy vadonatúj színvonalas bungaló hotel nyugat-európai (főleg svéd) nyugdíjasokkal. Ezzel a célcsoporttal a többi parton is sokszor találkoztunk, így már nem is tűnt furcsának a bazárok mellet a rengeteg fogorvosi, szemészeti és plasztikai rendelő. Kellemest a hasznossal (és nyílván olcsóval). Mindezek ellenére nekem ez a partszakasz nagyon tetszett. Kis tömeg, némi infrastruktúra, hatalmas hullámok. Egyébként itt található az a vidámpark is, ahol a Fantasea Show-t adják (erről később). Délután megpróbáltunk eljutni a Freedom Beach-re, de mint kiderült, ide út nincs, csak hajóval közelíthető meg (800 B Patongról). Állítólag megéri a kristálytiszta vízért, és felszíni búvárkodni is lehet. Átmotoroztunk hát délre a Karon és a Kata strandokra. Karon déli részén, ahol lassabban mélyül a tenger, kisebbek a hullámok kifejezetten sok családossal találkoztunk, Karon északi partján a nagy hullámok miatt ismét inkább az idősebb párok adták a turisták gerincét. Találtunk egy kiváló büfésort a parton, ahol nagyon jót (és sokat) ettünk, mindössze 300 B-ért. Hiába, rák és ananász nélkül nem élet az élet Thaiföldön, hiányozni fog (hiányzott is az első pár hétben miután hazajöttünk). Ebéd után Kata Beach jött, ami határozottan a gazdagok strandja. Kicsi, exkluzív, és drága sokcsillagos hotelek övezik. Sajnos valamiért vörös volt a víz (alga?), de délután már nem kértek a más által kifizetett (és otthagyott) napozó ágyakért, így kényelemesen ejtőzhettünk itt. Pihenés után késő délután átmotoroztunk Phuket városába, hogy megtaláljuk a kikötőt Pee Pee-re. A sziget keleti részén lévő fővárost hosszú és kalandos út után sikerült elérnünk. Phuket városában, hiába volt térképünk, gyakran kellett útbaigazítást kérnünk, amit több-kevesebb sikerrel kaptunk meg. A forgalom elég zűrös, mindenki közlekedik, a legtöbben motoron (4-5 fős családok, anya és apa közt 2-3 gyerek félévestől), állítom több motoros van itt mint Bangkokban vagy Pattayán. Sajnos a kikötőt feleslegesen találtuk meg (nagy nehezen), mert kiderült csak utazási irodával lehet átjutni Phi Phi-re, olcsó komp nincs. És a naplementéről is lemaradtunk, mert már sötétben értünk vissza Patong Beachre (jó hír, hogy az új szobánkba, ahová profin és automatikusan költöztettek át bennünket). A hosszú, kalandos út fáradsága és motorozás közben szerzett enyhe napszúrás miatt a vacsora is kimaradt, sőt az utolsó éjszakai Pee- Pee-t is próbáltuk lemondani. Másnap a búvárhajón kaptuk az üzenetet, hogy nem sikerült, hatalmas szerencsénkre, de erről később. <BR> <P><B>11. nap 2007. március 10. szombat</B> <P>Elég korán keltünk, indult a transzferünk (egy terepjáróból átalakított busz) a búvárhajóhoz. Az út nagyrész már ismerős volt előző napi motorozásunkból, de a búvárhajó és motorcsónakok egy másik, közelebbi kikötőből indultak. Út közben magyar túravezetőnk beszerezte az ellátmányt és egy út menti zöldségesnél a desszertet (ananászt, mi mást). Kicsit fátyolos volt az ég egész nap, ami jól jött, így enyhe bőrpírunk megnyugvást talált a félárnyékban. Lassan vége a szezonnak, nem csoda, hogy a hajón kevés fizető vendég volt, a merülés vezetők majdhogynem többen voltak. Rajtunk kívül két ausztrál lány készült a búvárvizsgájára és három, kínai üzleti útról pár napra pihenni átruccant, tipikus magyar vállalkozó volt. Utóbbiak először próbálkoztak, nem mindegyiküknek sikerült. A búvárkodás nem túl olcsó sport Thaiföldön, különösen nem a magyarok körében népszerű egyiptomi árakhoz képest. Itt a 2 merüléses túra vezetővel, komplett felszereléssel és ebéddel 3250 B-ba került, ugyan ez Egyiptomban a fele, harmada. A CrocoDive mentségére szolgáljon, hogy vadonatúj profi felszerelésük és felkészült vezetőik vannak. És mégiscsak jobban esik magyarokkal merülni, főleg ha valaki, mit én is, még nem vérprofi. A közeli Racha szigehez hajóztunk, egyik öbölben merültük az elsőt, 10 méterre. Nem olyan színes, tarka és életteli, mint a Vörös tenger, de sok szépet láttam a kristálytiszta vízben, köztük 2 polipot. Azt mondják, hogy Phi Phi környéke az igazi merülő hely, ott mindennaposak a teknősök és a cápák, de az utolsó napon (24 órával repülés előtt), amikor mi Phi Phi-re érkeztünk már nem merülhettünk, itt kellett megragadni az alkalmat. Sajnos ebben az öbölben a víz tele volt valami csipkedős mini vízibolhákkal, ami igen kellemetlenné tette a merülést, a felszíni snorozást szinte lehetetlenné tette. Ebéd után elég hamar megejtettük a második merülést is a sziget lábánál, 15 m mélyen, kicsit kevesebb különleges állatvilággal, de több halrajjal. Végig merült velünk egy szabadúszó a fotós búvárlány (végig azt hitem stábtag), kár, hogy a víz alatti fimért 1500 B-ot kért, de legalább a magyar vállalkozóknak sikerült eladnia 2 példányt, így nem merült hiába. Mellesleg kiváló víz alatti felvételeket készített narancssárga szűrővel, felkeltette az érdeklődésem a téma iránt. Délután 6 körül értünk vissza a hotelbe. Noha a búvárkodás kifárasztja az embert, az utolsó Phuketi estén még elmentünk a 9-kor kezdődő a Kamala Beachen lévő nem olcsó Fantasea Showra (1100 B/fő + transfer). Előtte még még a helyi bazárban ajándékokat is vásároltunk és a másnapi Pee Pee hajó transzfert is elintéztük (800 B/fő retúr). ezért csak a helyi Mekiben volt így időnk vacsorázni. Maszek taxit fogtunk, épp beestünk a showra. Egy vidámpark közepén lévő hatalmas arénaszerű színházat kell elképzelni 2000 székkel. A bejáratnál tigris és elefánt fényképezkedés mindenféle méretben 300 B-ért. A műsort magát nehéz leírni, egyszerre volt lenyűgöző, különleges, egzotikus, és túlzó giccsparádé. Légtornászok, bohócok, táncosok, kutyák, kecskék, galambok, tigrisek, elefántok, hatalmas díszletek, fény, hang és tűzijáték, több száz szereplővel. Egy biztos, ilyet még nem láttam. Sajnos a showra vivő maszek taxink sem jött vissza értünk (biztos talált pénzesebb fuvart), így elég későn a show saját és drágább mikrobuszaival kellet visszamennünk. Elősző este, a motorral olcsóbban és gyorsabban megjárjuk. És még pakolni is kellett. Talán az időhiány, az állandó rohanás az oka, de nem nagyon szerettem meg Phuketet. Hiába szép, sokkal de sokkal szebb, mint Pattaya, egy igazi üdülő paradicsom, de az árak ehhez mértek, már-már túlzóak egyes szolgáltatások esetében Pattayához, vagy Bangkokhoz mérten, így kevés időnk lévén elég macerás volt a legoptimálisabb dolgokat (túrák, közlekedés, étkezés) megtalálni. <BR> <P><B>12. nap 2007. március 11. vasárnap</B> <P>Csak 2 hátizsákot vittünk Pee Pee-re, a többi csomagot a szállodában hagytuk. Hamar a kikötőbe értünk a mikrobusszal, ahol tucatnyi hajót töltöttek utasokkal az irodák. A mi hajónk kb. 500 fős, vasárnap lévén majdnem teltházas volt. A társaság elég vegyes, de főleg fiatalok, kevés thai, sok ázsiai, még több fehér turista. Az út kb 1,5-2 órás, szép, kényelmes és kellemes (grátisz ivóvíz, kávé, süti, visszafelé dinnye, ananász). Minden jó, ha jó (hajó) a vége. Kellemes meglepetésünkre nem egyből a kikötőbe érkeztünk, hanem körbejártuk a kisebbik szigetet a Ko Pee Pee Lay-t. A szigetcsoport kisebbik tagja (neve lányt jelent) lakatlan, tulajdonképpen csak egy nagy S alakú szikla, számos festői öböllel. Már ahogy közeledtünk az egész hajó a felső fedélzetre tolongott, hogy befogja a látványt, videóval, fényképezőgéppel, de leginkább csak a szemmel lehettet. Elsőnek a híres Maja bay-be hajóztunk. Itt forgatták a Part című filmet. Nagy komphajó lévén sajnos kikötni nem tudtunk, de így is csodás volt. Megkerültük szigetet betekintve a többi kis öbölbe és a Viking barlangba. Számtalan sokszemélyes motorcsónak lebegett az öblökben egy napos túrára hozva a turistákat a környező helyekről (többek között Phuketről). E kis kitérő után kikötöttünk a szigetcsoport nagyobbik lakott tagjának a Don-nak (fiú) a kikötőjében. Ahhoz képest, hogy egy kis szigetről van szó hatalmas volt a nyüzsgés, ami nem csoda, naponta egyszer érkeznek ide a hajók, dél körül. A hotel saját vízitaxija vitte az utasokat az öböl szélén lévő bungaló hotelbe. A látvány pazar volt, a hajóról, a recepcióról, a szobából, mindenhonnan. De jó, hogy nem sikerült visszacserélnünk ezt az estét egy phuketire. Visszacserélni, mert csak indulásunk előtt pár nappal jutott eszünkbe, hogy szép lenne ezen a szigeten is eltölteni egy éjszakát. Itt kell megjegyeznem, hogy végig jó színvonalú (3*+, 4*) hotelekben szálltunk meg, ami csak minimálisan (10 %) drágította meg az utat. De sehol nem kellett szállást hajkurászni fáradtan, és a kellemes színvonal jelentősen hozzájárult az út sikeréhez. Ez itt alaposan kijött, mert a teraszról (sőt még a wcből is) nyíló látvány felejthetetlen. És Phi Phin nem nagyon van jó hotel, a legtöbb szállás egyszerű bungaló, gyakran áram és fürdő nélkül, mint egy kempingben. Délután a hotel strandján ejtőztünk, estére besétáltunk a „településre” étel/ital utánpótlásért, másnapi vízitaxi infóért és a kilátópontért. A sziget tulajdonképpen két nagy, a tengerből kiemelkedő sziklatömb, amit egy íves homokpad köt össze. Itt van az élet, az infrastruktúra, minden. A vízitaxi kivételével nincs jármű, csak egy teherautót láttam, amit a cunami utáni újjáépítésben segít. Csak tudnám, hogy került a szigetre. A kilátópont volt kissé magasan volt, izzasztóan magasan, mintegy 330 lépcsőt kellett megmászni érte. Még szerencs, hogy volt fent egy büfé, mert elfogyott a vízünk. Is felfelé. De a lemenő nap látványa megérte. Nem volt nagy tömeg, a 2-3 tucatnyi fiatal csendben várta, hogy lemenjen a nap a tengerbe, majd békésen lesétáltak. A vacsorával itt nem volt gond, rengeteg olcsó étkezési lehetőség közül lehet választani út közben, és a bárok is spórolós fiatalok pénztárcájához mérték áraikat. Este a visszafelé úton pedig még egy kis tűzzsonglőr műsorban is részünk volt a tengerparton a sosemlátott csillagfényes égbolt alatt. Szép utosó este volt, és akkor még hátravolt a másnap délelőtt. <BR> <P><B>13. nap 2007 március 12. hétfő</B> <P>Pee Pee a fiatalok szigete, ide sem sexturisták, sem nyugdíjasok, de még családok sem nagyon jönnek. Rengetek a megfizethető bár és szórakozóhely (igaz a kisközértek kicsit drágábbak voltak), így nem csoda, hogy 8.30-kor még az egész sziget aludt. A homokpad másik oldalán lévő öblöt az apály annyira kiszárította, hogy több mint száz métert kellett a nem szárazon levő (mert bizony a többség szárazon volt) vizitaxikhoz sétálni. Épp csak egyet találtunk ilyne korán, aki az előző nap megalkudott áron, 800 B-ért vitt át 2 öbölbe: 9-11-ig a Monky Beach, 11-1-ig a Lana bay. A Monkey Beachen – mint neve is mutatja – majmok élnek. Pilótánk (aki - mint a szigeten a helybeliek többsége - kivételesen jól tudott angolul) szerint 10 körül kelnek, igy 9-kor a teljesen elhagyatott parton rakott ki benünket. Először furcsa volt, kissé még ilyesztő is, de pár perc után már nagyon élvesztük, hogy csak a miénk az egész part. Ez 20 percig tartott. Utána megjelent a büfés hajója (üdítő és banán), majd lassan benépesült az öböl motorcsónakokkal (Krabiról, Phuketről). És 10-kor valóban megjelentek a majmok. Sok turista hozott banánt, de a majmok az üdítőt jobban szerették. 11-felé megunták a turistákat és lassan visszavonultak. Épp mikor megjött értünk a vizitaxink, ígérete szerint. Csodás út vezetett át a tengerbe pottyant sziklaszírtek között a közeli Lana Bay-be. A festői szépségű, 200 méteres parton mindössze 3 páros volt, abból is az egyik elment a mi hajónkkal, így a tömegre igazán nem lehetett panasz. Hófehér, liszt finomságú homok, pálmaliget és sekély, langyos, azúrkék tenger: ezen a parton töltöttük thaiföldi nyaralásunk utolsó óráit, mérhetetlen nyugalomban. Ami utána következett, az épp az ellenkezője volt, egy 24 órás út vezetett hazafelé 6 különböző járművön: vizitaxi a Pee Pee-i kikötőbe, majd gyors ebéd után (harcsaszerű, nagydarab, nyársonsült, igen finom hal, 100 B) a komphajóval Phuket kikötőjébe, onnan mikrobusszal a Patong beachi hotelünkbe. Itt gyors zuhany és csomagfelvétel (és az előző nap a búvárhajón felejtett búvármaszk felvétele után) taxival (600 B) irány a phuketi reptér, ahol hatalmas tömeg volt, így kis szerencsével éppen elcsíptük a gépet Bangkokba. Bankokban át kellett csomagolnunk a reptér várójában, mert a nagy sietségben nem volt időnt a hátizsákokban lévő vizes cuccoktól sem megszabadulni. 3 órás várakozás, 1 órás késés, és majd 12 órás repülés után reggel 7-kor érkeztünk Ferihegyre. Ezt tulajdonképpen már 2007. március 13. kedd, a 13. nap. Munkanap, és épp időben, hogy beérjünk a munkahelyre, mert elfogyott a szabadság. <BR> <BR> <BR> <A NAME="hasznos"><P ALIGN=center><B>Hasznos tudnivalók:</B></A> <BR> <P>A legtöbb infó a naplórészből kicsemegézhető, de a gyorsolvasók számára itt egy kis kivonat a lényegről, mielőtt útnak indulnak. <BR> <P ALIGN=center><U>Repülés</U> <BR> <P>Három tipikus módon lehet eljutni Thaiföldre Magyarországról: <P>Malév Budapest Bangkok közvetlen járat. Közepes ár, alacsony reptéri illeték, legkevesebb repülési idő, legjobb menetrend, magyar légiutas kísérők. Bécs-Bangkok vagy Bécs-Phuket. Drágább az illeték, de ha Bangkokra nem kiváncsi az ember, akkor a közvetlen Phuketi járat megfontolandó. Kievi átszállással. Ez a legolcsóbb, de egyben a legfárasztóbb is. Olcsósága miatt elég korán le kell foglalni a jegyeket. <P>Az időeltolódás (- 6 óra) odafelé könnyebben megy mint viszafelé. Ha megérkeztünk Thaiföldre, akkor csak ki kell tolni az alvási időt 4-5 órával. Ha sikerül aludni a gépen (Malév esti indulás), akkor még könnyebb. Visszafelé kicsit nehezebb átvészelni a +6 órát. <P>A repülési idő (a föld forgása és az északi féltekén uralkodó nyugati szelek miatt) hazafelé 2 órával hosszabb lesz. A távolság mintegy 9000 km, ezért egyes repülőgépek (főleg régebben) csak technikai megállóval (tankolás pl Dubaiban) tudják végigrepülni. A Malév egybe repüli. <P>Thaiföldön a belföldi közlekedés csak repülővel ajánlott, a főbb nyaralóhelyekre (Ko Samui, Phuhet, Krabi) Bankokbol fél óránkét induló, 6000 B (30.000 Ft) körüli árú járatokon 40-60 perc alatt odaérünk. Vonat, busz, hajó (gyors katamarán) kb. fele áron van, de 20-30 órás az utazás. Egyébként a belföldi repülőjegy bármelyik bangkoki utazási irodában megvásárolható, nem kell feltétlenül előre itthon megvenni, kivéve, ha nagyon szoros az útitervünk. <BR> <P ALIGN=center><U>Pénz</U> <BR> <P>A hivatalos pénznem a BAT, egy B kb 5.5 Ft. Mivel eurót vagy dollárt lehet átváltani Batra, így az árfolyama 2 váltás kombinált árfolyamától függ. Ha kártyával fizetünk (ez az utcán nem működik, csak nagyobb turista hivatalokban), akkor 5 Ft körülire jön ki. A papírpénzeket eleinte figylejük meg alaposan, mert csak a színűkben térnek el kissé egymástól, de szerencsére latin számokkal is rajta van a címletük. A fémpénzeket egyszerű megkülönböztetni méretük alapján. <BR> <P ALIGN=center><U>Helyi közlekedés</U> <BR> <P>Thaiföldön mindenki megy valahová, így igen fejlett, és olcsó a helyi közlekedés. A helyi és helyközi buszok nagyon olcsók (2-20 B), mégsem javasolt turistáknak. Nagyon zsúfoltak, légkondi nincs, nehéz kideríteni, honnan hová tartanak, mi a következő megálló. <BR> <P>Bangkokban érdemes kipróbálni a Skytrain-t, és az Expressz Boat-ot. Mindkettőt a helyi közlekedési társaság üzemelteti 10-30 B körüli áron (zónafüggő). Előbbi a kereskedelmi városrészt szeli át 10 méter magasságban, utóbbi a Chao Praya folyón szállítja a helybélieket. <BR> <P>Legbiztosabb az utazás a taxaméteres taxival. Ez külön fel is van tüntetve a tetejükön, így elkerülhető a tarifa vita. Ezt ajánlja a turista rendőrség is. Nagyon olcsó, csak 35 B az induló tarifa és 10 B a kilométerdíj, egy tipikus út ára Bankokban 70-80 B, ráadásul légkondis. <BR> <P>Sok a privát taxi, ezek egy maszek kocsik, akik ráérő idejükben fuvaroznak (azaz mindig), előre kialkudott díjért. Az utcán táblával hírdetik magukat, leszólítanak, esetleg beszervezőkkel (portások, ügynökök) szereznek fuvart. Elsősorban a helyi viszonyokat nem annyira ismerő turistákra utaznak, így a taxamétereshez képest gyakran dupla tarifával dolgoznak, de ha nincs más a közelben még ez is megfizethető megfelelő alku után. Közeli városok között ez lehet a legkényelmesebb megoldás. <BR> <P>Tipikus Délkelet-ázsiai közlekedési mód a tuktuk. Nevét a dudáról kapta, két gyors rövid dudálás= kell fuvar? A háromkerekű motoros tricikli villámgyors, és egyáltalán nem kelti a biztonság érzetét, de legalább a menetszél pótolja a légkondit. Az olcsó tuktuk (20-50 B) az ingyen benzinjegyért szponzorok boltjaiba is elvisz, ezért ha sietünk kérjünk noshopping-ot. Ez azonnal megdobja az árat (100-200 B), ezért inkább csak romantikus városnézéshez ajánlott használata. <BR> <P>Iránytaxi. A járművek megjelenése városonként változik, pl Pattayán platós terepjárókból míg Phuketen szintén plató mini áruszállítókból átalakított járművek A tuktukhoz hasonlóan jelzik hogy szabadok. Közös jellemzőjük, hogy hátulra 6-10 utas ugorhat fel illetve le, ahol akar. Megálló nincs, csak útvonal, amit azonban sehol nem írnak ki, így kérdezősködni kell, merre megy. Csak le kell inteni őket az út mentén, és dörömbölni a kocsitetőn, ha le akarunk szállni.A tarifa is csak thaiul van kiírva, gyaníthatóan a helyieknek 5-10 B az az egyirányú menetjegy, ami a turistáknak 20-30 B távolságtól függően. <BR> <P>Motoros taxi. Mellényben lévő fiatalemberek olcsón (10-30 B) visznek el a bárkit, fiatalt, öreget, férfit vagy nőt a hátuk mögött villámgyors motorkerékpárjaikon. Főleg helyi fiatalok használják, nem véletlenül, de egy próbát megér. <BR> <P>Thaiföldön nem csak a szárazföldön, a vízen is sokan közlekednek. A tipikus Délkelet-ázsiai hajó a longtail boat (hosszú farkú csónak) nem más, mint egy ladik (különféle méretekben), aminek a végébe egy speciális motort szereltek - gyaníthatóan kiszuperált autómotort. Ez egy forgó állványok támaszkodik, míg a forgótengelye egy hosszú csőben pörögve forgatja a végén vízbe lógó hajócsavart. Elég érdekes a kormányzás, a tolatáshoz pedig egyszerűen majd 180 fogban átfordítva a hajó mellé emelik a propellert. A hajó igen instabil, és meglehetősen gyors, szinte biztos, hogy az utasoknak is jut a víz(permet)ből. Szinte csak a turisták használják, így elég drága, 500-1500 B/hajó /1-2 óra. A romantikus kirándulás elmaradhatatlan kelléke. <BR> <P>A speed boat, azaz motorcsónak általában a nyaralóhelyek strandjain bérelhető pilótával. A kisebbek 2-3000 B/nap áron visznek el az általunk kiválasztott öblökbe vagy merülőhelyekhez. A nagyobbak (20-30 személyesek) adott útvonalat vagy túrát járnak be naponta, 1000-1500B/ fős áron. <BR> <P>A legolcsóbb vizi közlekedés a nagy kirándulóhajó vagy komp. 5-50 km-es távolságra 40-800 B az ára oda vissza. <BR> <P ALIGN=center><U>Időjárás</U> <BR> <P>A főszezon novembertől februárig tart, ez a száraz évszak ideje. Nincs füllesztő meleg és nem esik az eső. A karácsony és a szilveszter a helyieknek nem jelent semmit, de a sok eurpai turista kedvéért megpróbálják megünnepelni valahogy. Ilynekor rengeteg a fiatal, bulizós európai. Aki ezt nem szereti, kerülje ezt az időszakot. A nyár március-április. 35 fok feletti hőmérséklet, és kevesebb európai turista. Az esős időszak májustól augustusig tart, állítólag ilyekor sincs hideg, de gyakran és gyorsan befelhősödik az égbolt, naponta többször szakad le az ég allja, árasztja el a földet özönvízszerű esőzés. A főszezonban ruhával úgy készüljünk, mintha nyárom pl Egyiptomba mennénk. <BR> <P ALIGN=center><U>Térkép, útikönyv</U> <BR> <P>Útikönyvet nem nagyon érdemes venni, hacsak nem hátizsákkal az egész országot be akarjuk járni. A tipikus turista városokhoz biztosan nem érdemes, mert alig van konkrét infó bennük, mások meg (pl a Lonely Planet) meg tele van felesleges infóval. Többet ér egy jó útibeszámoló (pl ezJ) A minden városról ingyen lehet beszerezni a repülőtereken vagy a nagyobb hotelekben és utazási irodákban különféle reklám térképet. <BR> <P ALIGN=center><U>Városok</U> <BR> <P><U>Bangkok</U> <P>A 10 milliós nagyvárosban elveszik az a kevés turista, aki pár napra megáll itt. A város megjelenésében nagyok az ellentétek, az új toronyépületek tövében gyakran nyomortelepek bújnak meg. A város viszonylag modern, lüktető, telített, de nem elviselhetetlenül zsúfolt. Számos látnivalója elsősorban a budhizmus köré csoportosul. Talán épp emiatt is sok a „környékbeli” turista, a szomszédos országokból. Bangkokban a szexturizmus ma már nem olyan hírhedt, bár a Patpong road két párhuzamos utcájában számos erotikus bár sorakozik, ahol meztelen lányok ping-pong labdás és extrém show-val szórakoztatják a betérőket. A bangkoki szexipar inkább „fű alatt” virágzik, a taxisok, portások, turistaipari dolgozók ajánlják folyamatosan az elérhető szolgáltatásokat. <P>Főbb látnivalók: <P>- Grand Palace és Wat Phra Kaeo (A Smaragd-Buddha temploma, 250 B) <P>- Wat Pho (A fekvő Buddha temploma 200 B) <P>- Wat Arun (A hajnal temploma 20 B) <P>- Wat Traimit (Az arany Buddha temploma) <P>- Wat Benchamabophit (Márványtemplom) <P>- Wat Saket (Az aranyhegy, Buddha földi maradványait őrzik, kilátópont) <P>- Royal Barge (aranyozott királyi tikfa bárka) <P>- Wiman Mek Palota (a világ legnagyobb aranyozott tikfaépülete) <P>- Bayoke torony (84. emeletén forgó kilátó 150 B) <P>- A Chao Phraya folyó és csatornái <P>- Wat Sai úszópiac <P>- Patpong negyed (pussy bárok, arany Rolexek) <P>Bankgkok környéke: <P>- Ayuttaya történelmi park <P>- Damnoen Saduak úszó piaca <P>- Samphran Elefant Groud and Zoo (elefántshow és krokodil show) <P>- Rose garden (elefántshow és thai folklór bemutató) <BR> <P><U>Pattaya</U> <P>Röviden Pattaya a szexturizmus fellegvára. A magányos 50 főlötti férfiak adják a turistatömeg zömét. Gyakran járnak párban egész hétre „kibérelt” thai barátnőjükkel, akit a szállodába is beköltöztetnek. Rajtuk kívül rengeteg orosz család, de velük valamilyen ok miatt egész Thaiföldön csak itt találkozhatunk nagyobb menyiségben. A város nagyobb, mint az a térképen látszik, hosszan elnyúlik a tengerparton, és kilométerekre nyúlik be a szárazföld felé is. Bár tengerpartja nem kiemelkedően szép, a fővároshoz való közelsége és az olcsó turista szolgáltatások széles skálája miatt a helybéliek körében is népszerű. Ez a „thai Siófok”. A város nem csak a szexiparból él, bár aki ezért jön, mindent könnyen és olcsón megkaphat, bármit is keressen. Ha belevágunk az éjszakába, ne feldjük, hogy a legszebb thai lányok mindig fiúk. A helyi kereskedelmi kamara egyébként évek óta igyekszik a családokat is megnyerni a városnak, számos családi szórakozást is kínálva, több kevesebb sikerrel. <P>Főbb látnivalók: <P>- Walking Street (A Sétálóutca - gogo és pussy bárokkal) <P>- Nong Nooch trópusi kert (elefánt show és thai folklór bemutató, 1000 B) <P>- Millió Éves Stone Park és a Pattaya-i Crokodil Farm (1000 B <P>- Sri Racha Tiger Zoo (többszáz tigris és aligátor, 1000 B) <P>- Elafant village (elefánt rezervátum, 1500 B) <P>- Vimantaitalay sárga tengeralattjáró (1800 B) <P>- Ko Samet sziget (egész napos kirándulás 1000 B) <P>- Ko Lan (közeli sziget hajóval 200 B) <P>- Mini Siam (250 B) <P>- Sanktuary Truth (mesterséges thai stílusú skanzen delfinshow-val 500 B) <P>- Tiffany és Alcazar show (las-vegasi transvesztita műsor, 500 B) <P>- Angkor (Kambodzsa, 2 nap 200 USD) <BR> <P><U>Phuket</U> <P>A csodálatos, zöld, trópusi szigeten egyáltalán nem látszik meg a pár évvel ezelőtti cunami nyoma. A szexturizmus a szigeten nem feltűnő, bár jelen van. Tucatnyi festői öble közül a legnépszerűbb Patong beach, az olcsó vizisportok fellegvára, így itt sok a fiatal és a pár. A szomszédos Kamala beach inkább az idősebb generációnak nyújt csendesebb pihenési lehetőséget. Hasonló a Karon beach északi részének és a Kata beahnek a vendégköre is, de itt elegánsabbak (és drágábbak) az éttermek, több a plasztikai sebész, fogorvos és optikus. A Karon déli részét a családosok sajátították ki maguknak, a sekélyebb víznek és a kisebb hullámoknak köszönhetően. A sziget árai az elegánsabb vendégkör következtében némileg magasabbak. A sziget maga a „thai Balatonfüred”. Aki forgatagra vágyik a sziget fővárosában Phuket Citiben megtalálja. <P>Főbb látnivalók: <P>- Fantasea show (káprázatos műsor/giccsparádé, az év legjobb produkciója cím, 1100 B + transfer 2*200 B) <P>- James Bond szigettúra (egész napos hajókirándulás a festői Phang Nga öbölbe, 1200 B) <P>- Elefánt tábor (elefánt show, túra elefántháton, 1500 B) <P>- Egész napos motorcsónak túra a Phi Phi szigetekhez (ebéddel, 1400 B) <P>- Búvárkodás (egész napos hajókirándulás ebéddel, 2 merüléssel, kezdőknek oktatással, 3500 B) <P>- Motor bérlés (200 B-tól) <BR> <P><U>Phi Phi</U> <P>A Phang Nga öbölben, Phukettől 40 mérföldre délre található Thaiföld kedvelt trópusi szigetcsoporja, mely 2 közepes és néhény kisebb szigetből áll. A tengeri tájkép megdöbbentően festői: a tengerből függőlegesen kiemelkedő mészkő szirtek, a fehér homokkal borított, pálmaerdőkkel övezett partszakaszok, a szigetet körbeölelő korallzátonyok. Phi Phi Don a szigetcsoport legnagyobb tagja, a legjobban kiépített. Keleti és nyugati földrészét keskeny földszoros köti össze, itt van a legtöbb turisztikai létesítmény. Luxushotel nincs, néhány színvonalasabb bungaló hotel és számos kempingszerű komfort nélküli bambusz bungaló alkotja a szállás kínálatot. A sziget vendégkörének gerincét fialalok alkotják, akik baráti társaságban töltenek el itt akár több hónapot is. Az élet naponta megélénkül a déi órákban, amikor a kompok és a motorcsónakok ontják magukból az egynapos kirándulásra érkező turistákat. A szomszédos Phi Phi Ley lakatlan, de annál több motorcsónak köt ki naponta mesés öbleiben. <P>Főbb látnivalók felsorolása: <P>- Maya Bay (Phi Phi Lay, itt forgatták a Part című filmet, csak motorcsónakkal/vizitaxival, 800 B) <P>- Viking barlang (Phi Phi Lay, 4000 éves szikla festmények 20 B, csak motorcsónakkal/vizitaxival, 800 B <P>- Monkey bay (Phi Phi Don, vadon élő majom kolónia 10.00-11.00, csak motorcsónakkal/vizitaxival, 800 B) <P>- Lana Bay (Phi Phi Don, csodás, pálmaligetes, fehérhomokú, türkízvizű, elhagyatott öböl, csak motorcsónakkal/vizitaxival, 800 B) <P>- View point (kilátópont, Phi Phi Don, 350 lépcsőfok, naplemente) <P>- Búvárkodás (kiváló merülőhelyek, cápák, teknősők, mantarája, hajóroncs, 3000 B-tól) <BR> <P ALIGN=center><U>Vásárlás</U> <BR> <P>Thaiföld maga egy nagy bevásárló központ. Ha nagyon sok az időnk, érdemes üres bőrönddel menni. A legolcsóbban Bankokban lehet vásárolni a bazárokban. Itt rengeteg a pláza is, minőségibb, márkásabb áruk kaphatók jó áron, de minden városban rengeteg a vásárlási lehetőség. Amit érdemes vásárolni: ékszer, óra, ruha, öltöny, kézműves áru. Mindenféle féldárga és drágakövet lehet olcsón (ezüst foglalattal 10.000 Ft-tól) megvásárolni a számtalan manufaktúra egyikében, amik általában kínai kézben vannak. A hamisított márkás órákat már 1-2000 Ft-ért megvehetjük. Kiváló angol, olasz alapanyagokból 2 nap alatt elkészül a legutóbbi divat szerinti, katalógusból kiválasztott, méretre készült öltöny, kosztüm, ruha. A minőségi fafaragványok ára akár több miliós is lehet, de egy félméteres faelefántot 6-8000 Ft-ért hazavihetünk, ha befér a poggyászba. Meglepő módon, Kína és Szingapúr közelsége ellenére, olcsó műszaki termékeket nem találtunk Thaiföldön. <BR> <P ALIGN=center><U>Étkezés</U> <BR> <P>Ananász és rák, a két fő fogás a thai konyáhában. És természetesen a thai rízstészta leves, amit csirkével, marhával vagy tenger gyümölcseivel ízesítenek. Sok az utcai mozgóbüfé, pálcikára tűzött frissen sülteket, egytálételeket árulnak. Bátran fogyaszhatóak a helyszinen parázson sül rákok, csirke darabok (a zuzával vigyázzunk), egybesült tintahal, ráklepény vagy a wokban helyben készült rísztésztás egytálétel, már 30 B-tól. Egyre kell vigyázni, a csípősségre, bár általában a turistáknak direkt nem csípősen főznek, érdemes rákérdezni (little spicy=méregerős!) A kisvendéglőkben bőségesek az adagok, az árak nem haladják meg a fejenkénti 2-300 B-ot. Nyaralóhelyeken, elegánsabb éttremben egy bőséges halvacsoras ára azonban már elérheti az 5000 Ft-ot is. <BR> <P ALIGN=center><U>Kommunikáció</U> <BR> <P>A mobiltelefon hívás Magyarországra percenként 500 Ft, a fogadás percenként 250 Ft. Hívókártya olcsón kapható, de az utcai fülkéknél nagy a sorbanállás. Internet shop minden városban, minden sarkon található. Tarifák óránként: Bankok 30 B, Pattaya 40 B Phuket 60 B, Phi Phi 90 B. Ezekről a helyekről olcsón lehet telefonálni is (netphone, skype). <BR> <P ALIGN=center><U>Áram</U> <BR> <P>220 V, a magyar villásdugó használható adapter nélkül. <BR> <P ALIGN=center><U>Thaiföldi benyomások</U> <BR> <P>Thaiföld tiszta és viszonylag jómódú ország. Semmiben nem hasonlít pl. Egyiptomhoz, de akár még Görögoszágnál is higiénikusabb. Az utcán árusítás és étkezés nem csak gazdasági, hanem kulturális okokra vezethető vissza, és bár nincsnek szemetesek (fekete zsákokba gyújtik a hulladékok fák tövében) mégsem piszkos az ország. Bár a víz fogyasztását nem javasolják turistáknak, biztos vagyok benne, hogy semmi baj nem származott volna belőle. Egy palack víz fejenként naponta egyébként grátisz volt minden hotelben. Thaiföld nem homogén. Turista ipara jól megy, ezek a környékek igen fejlettek. Északon és délen azonban, ahol mezőgazdaságból, halászatból élnek az emberek, nagy lehet a nyomor. Nagyok a társadalmi különbségek, hatalmas a bürokrácia, az államaparátusban dolgozók jól keresnek, de a sok vállakozó (kereskedő) már nem feltétlenül. Az életszínvonal azonban átlagosan biztosan nem marad el a magyartól. A thaiok éppen olyanok mint mi: szépek és csúnyák, okosak és buták, és csak boldogulni akarnak az életben. Thaiföld ennek ellenére, vagy épp ezért hatalmas fogyasztói társadalom. Ez főleg Bangkokban lehet észrevenni. Persze sokan ellátogatnak egy-két napra Bangkokba is Thaiföldi tartózkodásuk alatt, de az a néhány tízezer turista, aki egyszerre a városban tartózkodhat, elveszik a 10 milliós közösségben. Ezért amit ott látunk, azt mind maguknak, magukét csinálját, maguknak árulják - hihetetlen mennyiségben. De jól látszik fogyasztói társadalom például a thai kereskedelmi televíziókban is (van vagy féltucatnyi), ahol európai szintű vagy inkább azt meghaladó színvonalú reklámok, szappanoperák, valóságshow futnak, válogatottan jó megjelenésű thai férfiakkal és nőkkel. <BR> <P>Thaiföld nem csak az európai (amerikai és ausztrál) turisták kedvelt üdülöhelye, de Délkelet-Ázsia fő turista célpontja is. Nem csoda, nekik közel van, így egyes helyeken sokkal több japán, kínai, korai, vietnami, laoszi kabdozsai vagy malajziai turistát lehet látni, mint fehéret. Persze fehér ember legyen a talpán, aki megkülönbözteti őket, de azért vannak nyilvánvaló külömbségek, és az összetévesztés sértődésre is okok adhat. Igaz a Thaiok nem nagyon tudják, hogy van Magarország (Hungary-hungray), de sokan Európában sejtik. Mi sem vagyunk különbenk, legtöbbünk nem tudja melyik Dékelet-Ázsiai ország pont merre is van, mégis megsértődnénk, ha összetévesztenének bennünket a románokkal (Budapest-Bukarest). Azért meglepett az a thai büfés, aki felismerte a magyar beszédet és magyarul próbált meg köszönteni, de ez ritka. Fejlett turista ipar ide vagy oda, a thaiok nem nagyon beszélnek angolul. Igaz más nyelven sem nagyon, de Pattayán pár szót oroszul is tudnak. Sajnos igaz ez még a recepciósokra, utazási ügynökökre is. A Thaiok nem nagyon tudják kimondai a R betűt (sem), a „töti ba” azt jelenti Thirthy Bat, azaz harminc bat. A rossz nyevtudás gyakran vezet félreértéshez, ezért inkább keressünk valakit, aki beszéli a nyelvet. Nagy a verseny, sok a kereskedő és a szolgáltató, előbb utóbb megtaláljuk az emberünket. Tapasztalatom szerint a legjobb angoltudással a Peepeen élő, dolgozó helyiek rendelkeznek <BR> <P>A mosoly országa. Mindenki találkozott könyvekben, filmeken képeken kezüket az arcuk előtt összezáró, meghajló thaiokról. Ez mind nem igaz. Talán pár száz éve az volt, de a mai kommercializálódot thai társadalomban ezt csak a recepciósok, pincérek és légiutas kísérők csináljak, ők sem gyakran. Ez a mozdulat, ahogy egy pattyai kereskedő fogalmazott, csak a pénznek jár. Egyébként sem köszönetet jelent, hanem hálát, azt is inkább Budhának, mint annak, akitől kapják a pénz. Ami a kedvességet és a mosolyt illeti, ez utóbbival sem találkoztam sűrűn. Igaz, a Thaiok arcberedezkedése mosolyra hajló, és való igaz, hogy nem agresszívek, sem a kereskedelemben, sem a vezetésben. Ezt a máshoz szokott, messziről jött turista pozitívan túlértékelheti, főleg, ha korábban más országokban épp az ellenkezőjét tapasztalta. Én inkább egykedvűségnek, elfogadásnak nevezném azt az állapotot, amiben ők vannak. Sokan vannak (60 millió fő!), ezt tudják, teszik a dolgukat és kész. Bár nem agreszívek (pl. nem rángatnak be a boltba, mint a török bazárban), de láttam mérges thait is, amikor nem akartam megadni az általa elképzelt árat. Az agresszivitás hiánya pedig egyáltalán nem jelenti azt, hogy mérhetelenül becsületesek lenének. Próbálkoznak, és ha ez előnyükre szolgál, akkor be is csapnak némileg. Sőt többször vezettek félre, bár nem állítom, hogy rosszindulatból, inkább tiszteletlenségből. <br>Partneroldalak: <br> <a href="http://domain.domainshop.hu/domain.html" alt="tárhely domainregisztráció">Domain regisztráció tár és szerverszolgáltatások: domain domainnév tárhely e-mail, imap, pop3</a><br> <a href="http://www.webtar.hu" alt="tárhely donainregisztráció">www.webtar.hu</a><br> <a href="http://www.micropay.hu" alt="micropay">www.micropay.hu</a><br> <a href="http://www.ingyenweb.hu" alt="ingyenweb">www.ingyenweb.hu</a><br> <a href="http://www.videok.hu" alt="Videók">www.videok.hu</a><br> <a href="http://www.xn--antikvrium-x4a.hu" alt="Antikvárium">www.antikvárium.hu</a><br> <a href="http://www.ftpdir.hu" alt="ftpdir">www.ftpdir.hu</a><br> <a href="http://xn--fotk-sqa.hu" alt="fotók">www.fotók.hu</a><br> <a href="http://www.randi.hu" alt="Randi">www.randi.hu</a><br> <a href="http://www.licit.hu" alt="Licit">www.licit.hu</a><br> <a href="http://www.napivicc.hu" alt="vicc">www.napivicc.hu</a><br> <a href="http://www.gyertyalang.hu" alt="gyertyagyújtás">www.gyertyalang.hu</a><br> <a href="http://www.xn--helyesrs-fza2j.hu" alt="helyesírás.hu">www.helyesírás.hu</a><br> <a href="http://domain.webtar.hu/domain.html" alt="Domain regiszráció és tárhely">Domain regisztráció</a><br>